3. Miért vannak köztünk fogyatékkal élő emberek?

Napjaink folyamán gyakran találkozhatunk valamilyen testi, szellemi fogyatékkal élő emberrel, emberekkel. Itt is feltehetjük a kérdést: miért engedte meg Isten hogy így szülessen meg? ( Most csak a születésüktől fogva fogyatékos emberekkel fogalkozom, mivel a balesetből vagy valamilyen betegségből adódó fogyatékosság úgy gondolom, hogy az már sokkal inkább rajtunk embereken múllik.)

A Szentírásban olvashatjuk Jézus gyógyítási történetei között, mikor egy születése óta vak embert gyógyított meg. Előtte a tanítványok megkérdezték Jézust: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: nem ő vétkezett , nem is szülei, hanem azért van ez így, hogy nyílvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (Jn. 9,2-3) Ebből az igéből tisztán láthatjuk, hogy miért is van ez így. Honnan is tudhatnánk hogy mi az az egészséges emberi test, ha nem lennének köztünk valamilyen fogyatékkal élők. Ugyis csak így mondhatjuk azt hogy én egészséges vagyok, és így lehetünk hálásak az Úrnak egészségünkért vagyunk.

Ez egyrészről magyarázat másrészről viszont úgy godolom hogy nem. Ugyanis ez azt bizonyítja hogy Isten azért okoz fájdalmat egyes embereknek hogy mások ráébredjenek hogy nekik mennyire jó. Ha ezt a vonalat követjük, akkor valóban úgy gondolhatjuk hogy egy olyan Istenünk van aki egyeseket kiszolgáltat azért hogy másoknak jó legyen, ez pedig szerintem nem egy kegyelmes Atya képe. Azonban nézzük egy kicsit mélyebben ezt a helyzetet.

Nézzük meg azokat az embereket akiket "megvert az Isten" valamilyen fogyatékossággal.

Én találkoztam viszonylag sok ilyen helyzetben lévő emberrel, azonban csepet sem azt tapasztaltam rajtuk, hogy milyen szomorú emberek és milyen rossz nekik. Sőt! Olyan ragyogást és örömöt mint ezeknek az embereknek az arcán láttam, még soha nem tapasztaltam egyetlen egészséges ember arcán sem. Egy rövid kis videó ezt jól mutatja: http://www.youtube.com/watch?v=Ce_oCLUykrE Én azt gondolom, hogy ez azért van mert ők valóban látják hogy milyen hatalmas az Úr, és hogy mennyire az Ő kezében vagyunk mindanyian. A ma embere saját magát képzeli istennek, és ebből adódik a sok gyötrelem, aggódás, és szeretet nélküliség.

Azonban tisztában vagyok azzal, hogy nem minden fogyatékkal elő ilyen boldog (csak én eddig keresztyén találkozókon találkozttam velük, vagy keresztyén kézben lévő otthonban, és ott mindenkin a valódi örömöt láttam). Ha ismertek ilyen embereket, akkor nézzétek meg azt hogy milyen körülmények között élnek, és sokkal inkább azt hogy hogyan bánnak, bánunk velük. Mindenki lesájnálja, bűnbánatos arcal fordul oda hozzá, és igazából nem mer a közelében még mosolyogni sem, mivel úgy érzi hogy ezzel megbántja őt. Ha ezt végig gondoljuk akkor, nem kell csodálkoznunk azon, hogy miért depressziósak, és miért érzik valóban fogyatékosnak magukat. Ha azonban nem teszünk különbséget köztük és köztünk, akkor szerintem semmi lelki bajuk nem származa belőle és ugyanolyan boldok tudnak lenni mint mi.

Természetesen ettől még fogyatékoságuk megmarad, és ennek mértékétől függően rá vannak szorúlva mások segítségére, azonban én úgy gondolom hogy nem az a lényeg hogy miként, hanem az hogy teljes és boldog életet tudjunk élni.

Visszatérve tehát a kezdő kérdéshez, én úgy gondolom, hogy rajtunk múlik, hogy valaki valóban fogyatékos-e vagy pedig "csak" egy ember közülünk. Ha pedig egy ember közülünk, akkor valóban azért vannak köztünk ilyen emberek, "hogy nyílvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei". Mi pedig ehhez méltóan kell hogy éljük életünk!