5. Magánügy?

Eredetileg nem volt a témalistámon a kérdés, de a pápa spanyolországi látogatása arra sarkall, fejtsem ki a véleményem a témában. "XVI. Bendek spanyolországi útján, Santiago de Compostelában bírálta, hogy a modern társadalom igyekszik visszaszorítani a vallást a magánszférába." írja az index. Magánügy a vallás, vagy nem magányügy? Ez itt a kérdés!

Az én válaszom az, hogy igen is, meg nem is.

Ha úgy nézem a kérdést, hogy a hit (legyen az keresztyén, zsidó, buddhista, vagy épp az evolúcióba vetett hit), az természeténél fogva személyes, tehát magán ügy. Csak az én dolgom az, hogy egészen pontosan mit is hiszek, s ezt én rendezem le az Istennel (vagy Allahhal, ha úgy tetszik - de az egyszerűség kedvéért mostantól csak a keresztyénségről beszélek, de ezt nyugodtan értsétek általánosan is). Igen, a hit személyes és ezért magánügy.

Azonban, ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem csak az én dolgom, hogy mit hiszek. Ugyanis, onnantól kezdve, hogy én hiszek, két dolog történik alapvetően.

1. A hitem elkezdi megváltoztatni a viselkedésem, a cselekedeteim. Ha valaki hisz, de ez nem látszik az életén (békességes, szeretettel fordul másokhoz például), akkor ott valami gubanc van a hittel, s kicsit jobban meg kellene nézni, hogy tényleg hogy is van... (Ha valaki például abban hisz, hogy az élet értelme csak és kizárólag a saját családom anyagi biztonságának megteremtése, ez is meglátszik az adott illető viselkedésén, nem? Önző, kapzsi, sikerhajhász, pénzmániás, csak a családjának és munkájának él stb.)

2. Ha hiszek, teljesen biztos vagyok abban (hiszen hiszek), hogy a hitem az igazság (legyen az evolúció, vagy épp ateizmus), amiből az esetek legnagyobb többségében az következik, hogy szeretnék másokat is meggyőzni (vagy legalábbis tájékoztatni) az igazságról. Azt gondolom, ha komolyan veszem a hitem, akkor ez teljesen normális. Én tutira nem akarok senkit sem hagyni butaságokban hinni, vagy mást vallani, ha teljesen biztos vagyok benne (hiszen hiszek!), hogy ismerem az igazságot (például, hogy Isten létezik és azt akarja, hogy megszabaduljunk a bűneinktől, s ő kész megbocsátani - természetesen, ha keresztyén az adott illető).

Mindkét dolog hatással van másokra! Hiszen az, ha megváltozik valami a viselkedésemben, hat a körülöttem lévőkre (család, munkatársak, barátok stb.), s ha elkezdek erről beszélni (mert meg akarom győzni a többieket az evolúcióról, vagy, hogy Allah és az ő prófétája, Mohamed az igaz út...), az igenis kihat másokra is! Tehát nem csak magánügy!

Egy amerikai újságíró (nem hívőről van szó) azt írta egyszer, hogy nem érti a keresztyéneket. Ha valóban hisznek abban az Istenben, akiről a Biblia ír... abban az Istenben, aki egyetlen Fiát halálra adta az emberekért, aki meg akarja bocsátani mindazt a gonoszságot (bűnt), amit elkövettünk, s aki örök életet akar adni, akkor miért nem beszélnek erről mindenkinek? Miért hagyják, hogy mások a pokol felé meneteljenek? Miért nem hirdetik a háztetőkről, a tereken, a hangosbemondókon keresztül? Miért ülnek olyan kényelmesen a templomaikban, a padokban? Miért?

A kérdés jó.

Ha valaki komolyan veszi a hitét, akkor az szerintem nem magánügy. Éppen ezért teljesen egyetértek XVI. Benedek pápával, hogy nem szabad engedni, hogy a modern felfogás azt hitesse e velünk, hogy ez magánügy: ez ugyanis nem kevesebb, mint egy bizonyos kör hitének a másokra erőltetése! Gondoljunk csak bele...

A hit egyáltalán nem magánügy.

4. Fogamzásgátlás. Bűn?

Ma nincs olyan ember aki ne tudná mit is jelent a fogamzásgátlás. Természetes részévé vált életünknek. Az emberek szemében ez ma már egy olyan álltalánosan elfogadott nézett, melynek megtörténése nem szít felháborodást. Azonban egyházainkban eltérő felfogásokat hallhatunk.

A Katolikus Egyház tanítása szerint csak a házzaságban megengedett a szex. A szetkezést pedig házasságon belül engedélyezi, vagyis előtte bűnös cselekedet. A házasság célja az utódnemzés, és ugyanígy a szeretkezés célja is az utódnemzés. Így bármiféle fogamzásgátlási módszer nem megengedett, mivel az az Istentől rendeltetett házasság céljának a megakadályozása lenne. Ez a katolikus tanítás röviden (itt mindenki elovashatja,bővebben: http://www.depositum.hu/fogamzasgatlas.html).

Az evangélikus egyház tanítása ezzel ellentétben azonban, szemelőt tart egy fontos dolgot, mégpedig a szerlemesek egymás iránt való vágyódását. Valamint a mai világban élve, figyelembe veszi azokat a veszélyeket, melyek a fogamzásgátlás tiltása okoz. Ilyen következmény például, hogy a hívő katolikus emberek miután már házzaságban élnek és van 2-3 gyermekük, ezen felül azonban többet már nem tudnak vállalni, bűn nélkül nem szeretkezhetnek egymással. Ez pedig akárki végig gondolja, rá kell hogy ébredjen hogy lehetetlen. Valamint a ma nagy problémát okozó abortuszok magas aránya is csökkene, ha ideálisan használnának fogamzásgátlást. A párkapcsolatunk betetőzése mikor szeretkezünk a partnerünkkel, és ez a vágy minden egyes emberben bene van, amint már említettem. Ezért szükség van a XXI. században fogamzásgátlásra, mivel nem megoldás az hogy minden szeretkezés gyermeknemzéssel végződjön. Ugyanis ma már inkább a túlnépesedés veszélye fenyeget nem pedig a gyermek halandóság. (Itt találhatjátok bővebben az evangélikus tanítást: http://www.evangelikus.hu/lapszemle/csaladtervezes-2013-egyhazi-normak/?searchterm=None)

Az iszlám vallás pedig ezt mondja: „A fogamzásgátlás az iszlámban megengedett, Mohamed próféta, amikor erről kérdezték, a megszakított szeretkezést ajánlotta, de tudjuk, hogy már abban a korban is használatban voltak a mai óvszerek ősei. Nem tiltott, de, ha azt vesszük, hogy jó, ha gyerek születik, akkor mindenkinek át kell gondolnia, hogy mi a fontos. A muszlimnak inkább a gyermeket kellene preferálnia. ( http://www.kulturpart.hu/rengeteg/18017/a_szex_meg_az_iszlam)“

A református egyházunknak sajnos nincs hivatalos véleménye. Az én véleményem megegyezik az evangélikus tanítással. A házasság előtti szexuálitás kérdését pedig már körbejártuk, akit érdekel az olvassa el az 1. blog témát. Kiegészítés: ha házasság előtt történik meg a szeretkezés, akkor az én véleményem szerint (már kifejtett véleményt figyelembe véve), a fogamzásgátlás szükséges.

3. Miért vannak köztünk fogyatékkal élő emberek?

Napjaink folyamán gyakran találkozhatunk valamilyen testi, szellemi fogyatékkal élő emberrel, emberekkel. Itt is feltehetjük a kérdést: miért engedte meg Isten hogy így szülessen meg? ( Most csak a születésüktől fogva fogyatékos emberekkel fogalkozom, mivel a balesetből vagy valamilyen betegségből adódó fogyatékosság úgy gondolom, hogy az már sokkal inkább rajtunk embereken múllik.)

A Szentírásban olvashatjuk Jézus gyógyítási történetei között, mikor egy születése óta vak embert gyógyított meg. Előtte a tanítványok megkérdezték Jézust: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: nem ő vétkezett , nem is szülei, hanem azért van ez így, hogy nyílvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (Jn. 9,2-3) Ebből az igéből tisztán láthatjuk, hogy miért is van ez így. Honnan is tudhatnánk hogy mi az az egészséges emberi test, ha nem lennének köztünk valamilyen fogyatékkal élők. Ugyis csak így mondhatjuk azt hogy én egészséges vagyok, és így lehetünk hálásak az Úrnak egészségünkért vagyunk.

Ez egyrészről magyarázat másrészről viszont úgy godolom hogy nem. Ugyanis ez azt bizonyítja hogy Isten azért okoz fájdalmat egyes embereknek hogy mások ráébredjenek hogy nekik mennyire jó. Ha ezt a vonalat követjük, akkor valóban úgy gondolhatjuk hogy egy olyan Istenünk van aki egyeseket kiszolgáltat azért hogy másoknak jó legyen, ez pedig szerintem nem egy kegyelmes Atya képe. Azonban nézzük egy kicsit mélyebben ezt a helyzetet.

Nézzük meg azokat az embereket akiket "megvert az Isten" valamilyen fogyatékossággal.

Én találkoztam viszonylag sok ilyen helyzetben lévő emberrel, azonban csepet sem azt tapasztaltam rajtuk, hogy milyen szomorú emberek és milyen rossz nekik. Sőt! Olyan ragyogást és örömöt mint ezeknek az embereknek az arcán láttam, még soha nem tapasztaltam egyetlen egészséges ember arcán sem. Egy rövid kis videó ezt jól mutatja: http://www.youtube.com/watch?v=Ce_oCLUykrE Én azt gondolom, hogy ez azért van mert ők valóban látják hogy milyen hatalmas az Úr, és hogy mennyire az Ő kezében vagyunk mindanyian. A ma embere saját magát képzeli istennek, és ebből adódik a sok gyötrelem, aggódás, és szeretet nélküliség.

Azonban tisztában vagyok azzal, hogy nem minden fogyatékkal elő ilyen boldog (csak én eddig keresztyén találkozókon találkozttam velük, vagy keresztyén kézben lévő otthonban, és ott mindenkin a valódi örömöt láttam). Ha ismertek ilyen embereket, akkor nézzétek meg azt hogy milyen körülmények között élnek, és sokkal inkább azt hogy hogyan bánnak, bánunk velük. Mindenki lesájnálja, bűnbánatos arcal fordul oda hozzá, és igazából nem mer a közelében még mosolyogni sem, mivel úgy érzi hogy ezzel megbántja őt. Ha ezt végig gondoljuk akkor, nem kell csodálkoznunk azon, hogy miért depressziósak, és miért érzik valóban fogyatékosnak magukat. Ha azonban nem teszünk különbséget köztük és köztünk, akkor szerintem semmi lelki bajuk nem származa belőle és ugyanolyan boldok tudnak lenni mint mi.

Természetesen ettől még fogyatékoságuk megmarad, és ennek mértékétől függően rá vannak szorúlva mások segítségére, azonban én úgy gondolom hogy nem az a lényeg hogy miként, hanem az hogy teljes és boldog életet tudjunk élni.

Visszatérve tehát a kezdő kérdéshez, én úgy gondolom, hogy rajtunk múlik, hogy valaki valóban fogyatékos-e vagy pedig "csak" egy ember közülünk. Ha pedig egy ember közülünk, akkor valóban azért vannak köztünk ilyen emberek, "hogy nyílvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei". Mi pedig ehhez méltóan kell hogy éljük életünk!

2. Miért engedi?

Ha tényleg létezik ez az Isten, s tényleg jó, s valóban szereti az embereket, ahogy a keresztyének ezt állítják, akkor miért engedi meg a katasztrófákat (földrengéseket, árvizeket, hurrikánokat, cunamikat), s miért engedi, hogy annyi ember elpusztuljon ezekben?

Nem egyszerű kérdés ez... nem egyszerű, mert mindannyian, így én is, gyakran azt érezzünk, igazságtalan dolog az, hogy oly rengeteg gyermek és tehetetlen ember meghal ezekben a katasztrófákban, miközben az igazán gonosz emberek, gyilkosok, csalók és sikkasztók, akik tömegeket tesznek tönkre vagy életeket oltanak ki vígan élik az életük, minden gond és fájdalom nélkül. Miért lehet hát az, hogy egy Isten, aki elvileg szereti az embereket és igazságos is, mindezt megengedi?

A keresztyének úgy hiszik (a Biblia tanítása alapján), hogy Isten teremtette a világot. Az, hogy vajon 6 nap alatt teremtette-e egy érdekes vita alapját képezi, a végeredmény tekintetében azonban azt gondolom ez lényegtelen. Ami így is-úgy is igaz (a keresztyén hit szerint), hogy Isten akarta ezt a világot létrehozni (teljesen mindegy hát, hogy 6 nap vagy 6 millió év alatt alkotta-e meg), a lényeg, hogy Ő akarta, Ő találta ki, Ő tervezte és Ő csinálta meg.

Ezzel persze alapból lehet vitázni, mert mégis akkor honnan jött ez az Isten, Ő mikor lett és miből, és honnan volt hatalma és stb., mai témánk viszont mivel nem ez, ebbe most nem mennék bele. Tegyük fel, hogy Isten létezik. Márpedig, ha létezik, s mivel isten (ez most szándékosan kis "i" betű), szerintem simán tud világot teremteni, mégpedig úgy, ahogy Ő akar...

A Szentírás szerint pedig Isten a világot tökéletesre teremtette, s ezt a földet az emberre bízta. Az embernek nemcsak lelket adott, hanem szabad akaratot is (szemben az állatokkal, akik ösztönlények).

A szabad akarat azt jelenti, hogy az emberek nem kis bábok, akikkel Isten a bábszínházában kis darabokat játszik (tehát nincs minden eleve eldöntve s mi nem csak eljátsszuk az előre megírt forgatókönyv általi szerepünket). Ez azt is jelenti, hogy Isten habár időnként tesz csodákat, nem úgy találta ki ezt az egész világot, hogy ő állandóan beleavatkozzon. (Azt, hogy Ő ezt időnként megteszi, külön meg kéne neki köszönni inkább...)

Nahde térjünk vissza az eredeti gondolathoz (s mindjárt meglátjátok, miért beszéltem a szabad akaratról):

A földön vannak veszélyes helyek. Igen, Kalifornia, Japán és Dél-Kelet Ázsia kifejezetten olyan helyek, ahol sok a földrengés, s főként az ázsiai részeken ezek gyakran cunamit is okoznak. Emellett ugye Florida és az USA egyes részei (főleg a Karib-tenger vidéke) erőteljesen veszélyeztetett a hurrikánok miatt, illetve a Föld különböző pontjain működnek vulkánok, s gyakorta vannak áradások is.

Ezekről a veszélyes helyekről tudunk. Tudunk, mert amióta az emberiség az eszét tudja, történnek ilyen katasztrófák. Mi a fenének kell akkor ott élni?

Már bocsánat, de miért olyan bolond az emberiség, hogy olyan helyeken épít városokat, falvakat, ahol ezek a katasztrófák nagy eséllyel megtörténnek (mert mindig is ott történtek, évezredek óta így van!)? Nem azt mondom, hogy minden egyes ember tehet arról, hogy oda született, mert nem, erről nem tehet. Az más kérdés, hogy az elköltözés egy lehetőség lenne (igaz, a túlnépesedő Földön ez egyre kevésbé lesz igaz a közeljövőben), de azt is tudom, hogy a szegény embereknek ez a lehetőség gyakran nem adatott meg. Egyszer azonban valaki megtelepedett ott, és várost kezdett építeni, és szerintem ez nem Isten volt.

Én azt gondolom, hogy nem kellene a mi felelősségünket áthárítani Istenre, s a mi (értsd emberiség) döntésünk (szabad akarat!!!) következményeiért Őt okolni. Van (még mindig van, igen, de ha nem is lenne több, akkor is volt) elég biztonságos hely bőven a Földön (és ha már nincs, az sem az Isten hibája, mi népesedünk túl, nem Ő - de egyébként még mindig van bőven elég hely a Földön mindenkinek biztonságos területeken).

Van azonban egy másik dolog is. Mégpedig, a modern technika.

A gazdag országoknak ma már megvan a technikájuk olyan épületeket építeni, amelyek kibírják a legnagyobb földrengéseket is. Miért nem osztjuk ezt meg szegényebb országokkal (ha már mindenképp ott akarnak/ott kell élni)? Miért nem lehet a hadakozásra költött óriási összegeket inkább ilyesmire költeni? Ugye ez sem Isten hibája? Szerintem nem az...

A gazdag országoknak van egy olyan modern előrejelző rendszerük például, amivel a földrengés utáni két percen belül előre képesek jelezni a kialakult cunami várható magasságát, sebességét, pontos kialakulási helyét és irányát, illetve, hogy mikor éri el a partot (például Japán is rendelkezik ilyennel, lásd a BBC honlapján -angol nyelvű). Miért hagyják akkor ezek az országok, hogy a szegényebb vidékek ne tudják előre az ilyen katasztrófát?

Kettő perc! A földrengés utáni harmadik percben már képesek megszólaltatni a szirénarendszert, s így kimenekíteni a vidék lakóit! Mégis ezrek és tízezrek halnak bele ilyen katasztrófákba, mert az emberek kapzsik. Ez szerintem ugyancsak nem Isten hibája. Vagy tévednék?

Az, hogy Isten gyakran még belenyúl ezekbe a katasztrófákba, s megment életeket, az külön az Ő kegyelme szerintem, hiszen a felelőtlen emberiség okozta bajok közepette ment így meg egyeseket (igen, gyakran történnek ilyenek, érdemes utána olvasni).

Azt gondolom tehát, mindent egybe vetve, hogy a Földön lévő nagy természeti katasztrófákban életüket vesztő ezrek halálát nem Istenen kellene számon kérni, hanem az emberiségen.

1. Szex házasság előtt? - egy tabu lebontása

Úgy gondoltam, valami igazán érdekes témával foglalkozok először, ami véleményem szerint mindenkit érdekel:

Valóban igaz-e, hogy a keresztyén hit és a Biblia szerint tilos a házasság előtti szex?

Mint minden fiatalt (s minden nem-fiatalt), így engem is érdekel a házasság előtti szex kérdése. Sokszor sok helyen hallottam már feltenni ezt a kérdést: tényleg tiltja-e Isten?

Mert mégis, hogy lehet azt elvárni egy huszonéves fiataltól, aki még nem házas, hogy ne legyen fizikai kapcsolatban a másik nem egy vonzó tagjával, vagy egyenesen a szerelmével?

Hiszen ha a testünk biológiailag úgy van kitalálva, hogy 15-17 év körül a többség már teljesen készen van a szexre - habár szellemileg ez egyre kevésbé igaz! -, akkor az az Isten, aki a keresztyének szerint megteremtette ezt a testet, miért akarná, hogy mégis várjunk éveket, sőt, gyakran több, mint egy egész évtizedet a szüzesség elvesztéséig? Teljesen értelmetlen lenne. Vagy nem így van?

Erre általában az a válasz, hogy nem feltétlen szükséges harminc éves korodig várni a házassággal! Ha annyira szexelni akarsz, miért nem házasodsz össze a kedveseddel 19-20 évesen?

A vita pedig folytatódik: hogy is lehetne 20 évesen házasodni? Hol fogunk lakni? (A fogamzásgátlásról majd később beszélünk, most erre nem térek ki, de ebből következik egy másik kérdés -->) Hova tesszük a gyereket? Érettségivel a zsebemben, egyetem kezdetén mégse vállalhatunk rendes jövedelem nélkül gyereket egy albérletbe!

Ennek az egésznek semmi értelme: csak akkor akarok házasodni, ha már megalapoztam az egzisztenciám, van egy jól kereső állásom, lakás, s nem kell anyámék nyakán élnünk (meg ugye, az esküvőre is jó lenne valami kis pénzt gyűjteni, az sem olcsó mulatság!), tehát akár milyen jól is hangzik a 19-20 évesen kötött házasság, mindenki beláthatja, hogy ez lehetetlen. Vagy nem így van?

S akkor vissza is térhetünk az első bekezdéshez: mindezeket egybevetve, ha lehetetlen 20 évesen felelősségteljesen megházasodni, s Isten mégse várja el ugye, hogy 30 éves koromig szűz maradjak, akkor meg is született a világos és egyértelmű válasz: a házasság előtti szexnek van létjogosultsága! Vagy nem?

Igaz-e tehát, hogy a keresztyén hit szerint tilos a házasság előtti szex?

A válaszom: nem, ez nem igaz, de nem a fenti érvelés miatt, mert az hibás. Elmondom miért...

Könnyű ugyanis azt mondani, hogy a Bibliában a házasságon kívüli szex bűnként van feltüntetve. Ez ugyanis kivétel nélkül mindig meglévő házasság megtörése. Minden eges történetben a házasságtörés jön elő! S ezt mindannyian tudjuk, hogy a mai nyugat-európai jog, ami nem vallás!, tehát az állami jog sem fogadja el a házasságtörést. Ebben az esetben, ha az egyik fél kéri, azonnal kimondják a válást.

Házasság előtti szexről pedig nincs szó a Bibliában, méghozzá azért, mert általában a házasság nagyon korán történt! Egyszerűen nem is volt ideje a fiataloknak házasság előtt szexelni, mert mire oda jutottak volna, már házasok voltak. Ez az állítás nagyjából általánosan igaz (igen, tudom, hogy nem minden esetben, de most nem tudunk kitérni minden egyes apróságra, általánosságban beszélek!).

Ha tehát nem volt olyan szexre érett fiatal, aki ne lett volna házas, hogy a fenébe jött volna elő ez a kérdés? Sehogy!

A Biblia tehát nem tudja azt mondani, hogy "a házasság előtti szex, az bűn", mivel ha nem fordul benne elő házasság előtti szex, akkor nem beszél erről. Azt se mondja, hogy "ne egyél követ", mert senki se evett követ, minek mondaná akkor?

Viszont! Ez még nem jelenti azt, hogy akkor ne tudnánk meg a választ a kérdésünkre a Szentírásból. Ugyanis, ha megvizsgáljuk a házasságot a Bibliában, máris kiderül valami sokkoló!

Az Ószövetségben az esküvő nem úgy nézett ki, mint nálunk ma. Az Ószövetségben nem volt külön templomi vagy bármilyen más esküvői ceremónia nagy tömeggel meg családdal. Az esküvő ugyanis az első közösen töltött éjszaka volt, tehát, az Ószövetség szerint első szex = esküvő!

Mutatok egy példát:

Mózes első könyvéből Izsák és Rebeka esküvője

"Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után."

Ebben a történetben látszik: úgy vette feleségül Izsák Rebekát, hogy "bevezette Rebekát anyjának, Sárának s sátrába, és feleségül vette Rebekát" --> tehát bementek a sátorba és lefeküdtek egymással. A szex volt tehát annak a jele, hogy mostantól házasok. Nem volt külön fogadalomtétel, nem volt "esketés", nem volt lagzi. A fizikai közösülés egyenlő volt a házassággal, azaz a lelki és anyagi közösüléssel - értem ezalatt magát a házasságot, hiszen a házasságnak három fő ismertetőjele van:

1. valamilyen lelki kapocs van a házastársak között = lelki közösülés (ez általában a szerelem, de nem teljesen egyértelmű, gyakran a közös gyermekek)

2. együtt élnek (közös háztartás) = gazdasági közösülés

3. szexuális kapcsolat van közöttük = fizikai közösülés

A Bibliában tehát alapvetően a szexuális kapcsolattal megköttetik a házasság, ez egyben az együtt élést is jelenti persze, s ha úgy sikerül, később meg is szeretik egymást (ez nem feltétele a házasságnak azonban!).

Ez egyben azt is jelenti, hogy természetesen nincs a Szentírásban szó házasság előtti szexről, hiszen a szex maga az esküvő, azaz amint van szex, van házasság is!

Összességében mindez azt jelenti: a Biblia szerint nem létezik házasság előtti szex! Azzal, akivel szexuális kapcsolatba kerülsz házasok vagytok. Ha ez 15 évesen történik, akkor van egy hírem kedves barátom: 15 évesen házas vagy!

Az egy következő kérdés, mi történik akkor, amikor a mai jog szerint kötött házasság előtt valakinek több szexpartnere is volt már. Hiszen e szerint az elv szerint az elsővel házasságot kötött, a többiekkel pedig ezt megtörte. Azt gondolom, hogy a mai felbolydult helyzetben (hiszen eszerint az emberek nagy többsége már sokszoros házasságtörő) erre megoldást kell találni, de ez nem változtat a tényen:

Házasság előtti szex nem bűn, mivel nem létezik! Ha lefekszel valakivel, azzal házas vagy.

A "hogyan tovább"-ot meg közösen kell megfejtenünk, mert ez önmagában nem kecsegtet túl sok jóval...

*A fentiekkel nem kell feltétlen egyet érteni, viszont örülnék, ha egy vita indulna a témában! Bármilyen hozzászólást (amennyiben kulturált formában történik - ha mégsem, a komment törlésének jogát fenntartom!) szívesen fogadok. Egy értelmes vitának nálam mindig van helye!

Kommentelésre fel!

***

Szeretnék egy dolgot még feltétlen hozzáfűzni a fentiekhez: kérlek, ha rád e fenti állítás igaz, tehát eszerint házas vagy valakivel, miközben te ezt nem is tudtad, illetve nem így akartad, ne ijedj meg! Isten nem akar arra kényszeríteni, hogy olyan valakivel élj, akivel nem akarsz. Azonban ismerni kell a felelősségünk, s azt, hogy az amit csináltunk, igenis következményekkel jár! A keresztyén hit szerint Isten megbocsátja a bűnt, ha valaki igaz és őszinte megbánással és bocsánatkéréssel fordul hozzá! Ha szeretnél segítséget kérni, mert úgy érzed ez alapján, hogy valami nincs rendben, esetleg bűnt követtél el, fordulj hozzám vagy egy lelkipásztorhoz (például a településed szerinti plébánoshoz vagy lelkészhez!) bizalommal!